Üzleti Intelligencia Hírek, újdonságok és tesztek az üzleti intelligencia és az adattárházak világából

A Commercial OpenSource Modell

Mostanában elég sok beszélgetésemnél szóba kerül (az egyszer volt egyetemi bulik és csajozások mellett) a Commercial OS modell. Meg hogy miben is más ez, mint mondjuk a hatezredik linux disztribúció? Miért jobb / rosszabb ez a modell, mint a hagyományos licensz modellek? Kinek lehet ezt ajánlani? Unom már kicsit újra és újra elmondani, leírom hát a tutit.

A COS modell jogilag annyit jelent, hogy egy OS licensz alatt terjesztett szoftvernek van valamilyen fizetős verziója is, vagy kaphatóak hozzá - a licensz kibocsátójától - fizetős szolgáltatások.
Miért is van erre szükség? Egyrészt mert vannak fejlesztő cégek, akik a saját - ám OS elemeket is felhasználó fejlesztéseiket nem akarják OS licensz alatt terjeszteni. Erre vagy az a megoldás, hogy nem használnak OS elemeket, vagy pedig olyan modellben használják azokat ami nem követeli meg a ráépülő termékek OS licensz alatti kibocsátását - ez azt is jelenti, hogy fizetnek azok használatáért...
Másrészt az OS szoftverek felhasználóinál mindig van sok olyan manager, akinek a munkaköri leírásában szerepel, hogy semmilyen döntéséért ne vállaljon egyedül felelősséget és még pénzt (közismert nevén büdzsét) is kap ahhoz, hogy védje a popóját. De ha a velem született rosszindulatomat vissza fogom kissé, akkor elég racionális döntésnek tűnik olyan szoftvert használni, aminek a rendeltetésszerű működéséért valaki, még ha fizetni is kell érte, felelősséget vállal.

És lássuk, hogyan tudja ezeket az igényeket kielégíteni egy COS modell?
(Az alap lehetőségek leírása (és a jelen bejegyzés információinak a jelentős része is) megtalálható a wikipédia COS-ról szóló bejegyzésében itt.)
Kiemelnék egyet a lehetőségek közül, ami igen jellemző a COS BI(&DW&ETL) szoftverek disztribúciójára.

Többszörös licenszek: ilyenkor általában a licensz kibocsátója többfajta licensz alatt is elérhetővé teszi a szoftvert. Mondjuk van licenszből hagyományos OS és van belőle fizetős is.
Ennek a licenszelésnek egy al-verziója, amikor az OS és a fizetős licenszelésű verziók még funkcionalitásban is eltérnek - azaz létezik egy community edition, ami OS licensz alatt elérhető és létezik egy proprietary, ami nem csak hogy support-ot, frissítési lehetőségeket, jogi védelmet tartalmaz, hanem funkcionalitásában is jelentősen eltér, jellemzően többet tud, mint az OS verzió (azért jellemzően a két verzió - nagy mértékben -  kompatibilis egymással). Ezeket az OS alapú, de már proprietary változatokat manapság szokás Enterprise verziónak nevezni.
Ennek a modellnek a sajátossága, hogy az Enterprise verziókat sem szokták "örökbe" adni (néhány speciális kivételtől eltekintve), jellemzőbb a havi vagy inkább az éves un. subscription alapú licenszelés. Ilyenkor lényegében bérlik a felhasználók a szoftvert. És miért is jó, vagy rossz ez?
Egyrészt erősen csökkenti, egyes esetekben megszünteti a szállítói függőséget. Például egy 100 000 $-ért beszerzett hagyományos licenszelésű BI szoftver nem lehet rossz - illetve nem derülhet ki róla, hogy alkalmatlan a feladatra, mert ha mégis, akkor ott vidám tökönrugdosás veszi kezdetét. Lehet hívogatni a helpdesket, fenyegetőzni a jogi osztály bevonásával, meg ilyenek - de a szoftver szállító a vásárlás után már pénzénél van, tehát erősen limitált, hogy egy jövőbeni üzlet reményében mennyit hajlandó még költeni egy ügyfélre. A COS modellben ilyen kockázat nincs, hiszen nem kell megvásárolni semmilyen szoftvert, csak bérelni - és ha az ügyfél nincs megelégedve a szoftver képességeivel, a támogatás minőségével, vagy csak alacsonynak tartja a fordulatszámot ahogy az after-sales konzultánsok nyalják a ... khm ... csókdossák a kezeit: nem hosszabbítja meg a szerződését a COS szállítóval - vagy vissza migrál a community verzióra, vagy másik technológia szállítót keres. Feltételezhetjük, hogy a COS szállítók eléggé motiváltak a támogatások / support kellően magas szinten tartásában...
Ugyan ez a hátránya is a COS-nak: míg a megvásárolt licenszeknél dönthetünk úgy is, hogy az adott funkcionalitás nekünk elég, a verzió stabil, maintenance-t meg fizessen az akinek két anyukája volt táncosnő NovajaZemlján - megtehetjük és használhatjuk tovább a szoftvert - a saját kockázatunkra. A COS modellben ilyen nincs, ha nem pöngetünk, nem használhatjuk tovább az Enterprise verziót.

Vannak persze még egyéb előnyök-hátrányok, főleg kedvenc vesszőparipám, az adattárházak használatának költségei térnek el, de az már egy másik bejegyzés lesz...

És valyon ki a titokzatos COS licensz kibocsátó - ki működteti ezt az egészet és miért?
Erre könnyű válaszolni: a COS modellek esetében a háttérben (vagy inkább a középpontban) egy profit orientált, karvaly tőke által birtokolt, pénzéhes cég és annak befektetői állnak, és természetesen nagy kupac zsíros zöldhasú lebeg a szemük előtt motivációként, mikor reggelente munkába indulnak.
A COS modell működtetői olyan cégek, akik összefogják a community fejlesztőinek munkáját, jelentős részüket alkalmazzák és fizetik is. Tesztelik és integrálják a submission-ket, kibocsátják az enterprise verziókat, kezelik a release-ket. Van marketing csapatuk, sales-eik, meg sok hasonlóan fontos dolog (persze sokkal kisebb méretekben, mint egy hagyományos sw gyártónál). És hát nyújtanak szolgáltatásokat, maintenance, training, konzultáció, meg bármi, amiért pénzt lehet elkérni.
Mindemellett még jut idejük az enterprise verziók felvásárlások útján történő fejlesztésére is, gondoljunk csak a Pentaho új OLAP kliensére, vagy a Talend hamarosan megjelenő MDM megoldására.
És hogy miből telik egy cégnek ennyire szerteágazó tevékenységeket folytatni - és közben olyan ütemben növekedni, fejleszteni, ahogy ezt a COS cégek teszik?
Sejthetjük mögöttük a télapót, mint mecénást, vagy Rumcájszt, aki a jicsinyi kincstárból elorzott pénzt mossa így tisztára, de a fent említett cégek a honlapjukon inkább profi befektetési alapokat emlegetnek, mint az üzemelésükhöz szükséges pénz forrását. És hát nem is kevés pénzzel, ezek a cégek több 10millió dollár tőkejuttatásokban részesültek. És hogy mégis, ki fektet be COS cégekbe? Például hallottam a BusinessObjects egyik egykori tulajdonosáról, aki a SAP felvásárlás után ilyen found-okon keresztül pénzel olyan cégeket, akik a SAP BO-nak így versenytársai lehetnek.

No hát kérem, ez a Commercial OpenSource modell, vagy legalábbis az a része, amit én ismerek és bemutatásra érdemesnek tartok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.