21
02/2011
0

Egy meg nem született adattárház margójára

Az adattárház szakmában dolgozók kicsit olyanok, mint Móricka, akinek mindenről AZ jut az eszébe. És hát Shakespeare óta tudjuk, hogy Adattárház az egész világ, s dimenzió benne minden férfi és nő… (bocs). Pl. nekem, a képzavarok  koronázatlan uralkodójának is az adattárházak jutottak eszembe az Index cikkének olvasása közben. Méghozzá egy olyan adattárház, ami meg sem született.
Vigyázat, a politikai posvány zátonyos partvidékét kénytelen-kelletlen, de mindenképp veszélyesen megközelítő okfejtésem következik.
Az Index fent belinkelt cikkéből kiderül, hogy nemzetünk nagyjai, pártállástól független szokásrend szerint szőrös mellkasukat döngetve jelentettek be valamit (sikerült teljesíteni a tavalyi hiánycélt), amiről nem is olyan sokára kiderült hogy azért ez így, ebben a formában nem igaz, ellenben marhaság, merhogy nem jól becsülték meg az önkormányzatok finanszírozási igényét. Kicsit olyan ez, mint amikor az óvatlan account menedzser belemegy, hogy az idénre lekötött projektek büdzséjét a következő évre vigyék át az ügyfelek, gondolván: úgyis meglesz az idénre kitűzött cél – bevételből, profitból, szalonnából – és még ezt be is jelenti a főnökének, hogy ő is örüljön jóelőre. Aztán meg jön a pofáraesés, nincsen bonusz, és lehet magyarázkodni is.
Mit tehet egy politikus / menedzser, ha óvni akarja a hámréteget a képesebbik felén? Mondjuk minél pontosabb adatok alapján, minél fejlettebb eszközökkel előrejelzéseket, becsléseket készít? (Azt, hogy hazudik, mint a sebesült orosz partizán, most ne vegyük be az opciók közé.) És persze igyekszik az üzleti – kommunikációs döntéseit a lendületes hasraütések helyett az előrejelzésekre alapozni (persze csak az után, hogy többszörösen tesztelte – visszamérte az előrejelző módszerét).
Történt a tavalyi – 2010-es évben, hogy meghívást kaptunk egy adattárház bevezetés tenderre, aminek a célja az volt, hogy a magyar önkormányzatok éves és évközi beszámolóit gyűjtse, a benne szereplő adatokat / számokat idősorosan elemezhetővé tegye, és így – többek között - alapjául szolgálva egy az eddigieknél pontosabb, megbízhatóbb előrejelzési módszernek.
Nos, a kiíró az a költségvetési tanács volt, akit a tender kiírása után nem sokkal megszüntettek. Nem követtem tovább a tender életútját, de minthogy a tanács büdzséjét elvonták – feltételezem, hogy nem lett belőle projekt. Így nem lett adattárház sem. És nem lett megbízható előrejelzés sem. Megalapozott döntés és kommunikáció sem. Lett ellenben erős mellélövés és fals eredmények kommunikálása, ami esetleg még pénzébe is kerülhet annak a cégnek, amit most Magyarországnak hívunk. Hülyék voltunk, tanuljunk belőle!
Tanulságok (politikusoknak és menedzsereknek):
• Ne szüntesd meg a költségvetésedet tervező szervezeti egységet. Ha rosszul dolgoznak, motiváld, vagy cseréld le őket, de a szervezetre – illetve az általuk szolgáltatott információkra – egy bizonyos cég méret fölött (10millió fő már tuti fölötte van, de ennél jelentősen kisebb léptéknél is igaz) égető szükséged van.
• A céged / országod mindenféle területeiről származó historikus adataid összegyűjtésére és gyors, pontos feldolgozására –  megintcsak egy bizonyos méret fölött ugye – szükséged van valamilyen eszközre. Nem, a kockásfüzettel alátámasztott hasraütés, Mancika excel-varázslatai és a fekete macska seggéből kilógó kristálygömb nincsenek rajta a megfelelő eszközök listáján. Neked egy ADATTÁRHÁZRA van szükséged.
• Ha már van adattárházad, szükség van az adatokhoz és a felhasználásuk korszerű módszereihez (pl: elemzéshez, előrejelzéshez, BI-hoz, adatbányászathoz) értő szakemberekre és az általuk teljesítendő célokra. A megfelelő technológia, hidd el, már létezik (bár nem tökéletes, erre föl kell készülnöd), csak egy kis pénz kell, meg jó szándék és szakértelem. Esetleg még pár korty likvid bátorság, hogy mindenki mosolyogjon. És még egy kis pénz.
• Ha mindez együtt van, akkor uccu neki, építsd föl és használd az adattárházadat, BI rendszeredet. Nem, jósra vagy vudu varázslóra itt nincs szükség. Csak szakértelemre, körültekintésre, sok tesztelésre, mérésre, természetes óvatosságra, és profi szemléletmódra. Meg persze pénzre (azonban sokkal kevesebbre, mint amibe egy félretervezés következményeinek kijavítása kerül).
• És ha elsőre nem sikerül elfogadható hibahatáron belül megjósolnunk az eredményt / hiányt / profitot / stb, akkor fussál neki még egyszer. Lebegjen a szemed előtt: vannak, akiknek már sikerült, ők a boldog, kiváltságos kisebbség, akik közé Te is tartozni szeretnél!

A bejegyzés trackback címe:

https://dwbi.blog.hu/api/trackback/id/tr892678258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása